2025. 12. 25., 14:28
Na, hát a Mounjaro nálam pont olyan, mint egy csendes, de határozott lakótárs, aki egyszer csak közli: „Figyelj, ennyi kaja bőven elég lesz.” Az első napokban még kerestem az étvágyamat, mint amikor a távirányító eltűnik a kanapéban. Nem volt dráma, csak egyszerűen nem érdekelt az evés úgy, mint előtte. A hűtő ajtaját kinyitottam, ránéztem, majd bezártam… és ez korábban nálam science fiction volt.
Csak hogy legyen valami konkrétum is: hat hét alatt lement 11 kiló, úgy, hogy nem szenvedtem végig minden napot, és nem éreztem azt sem, hogy folyamatosan éhezem. Egyszerűen kevesebbet ettem, mert nem kívántam többet, és a mérleg meg szépen, csendben tette a dolgát.
A legviccesebb része az volt, amikor megszokásból szedtem volna repetát, aztán a testem rám szólt, hogy „tesó, ezt most engedjük el”. Nem rosszul lettem, nem haltam éhen, csak hirtelen elfogyott a lelkesedés. A kajával való kapcsolatom olyan lett, mint egy régi ismerős: jóban vagyunk, de már nem lógunk együtt egész nap.
Csak hogy legyen valami konkrétum is: hat hét alatt lement 11 kiló, úgy, hogy nem szenvedtem végig minden napot, és nem éreztem azt sem, hogy folyamatosan éhezem. Egyszerűen kevesebbet ettem, mert nem kívántam többet, és a mérleg meg szépen, csendben tette a dolgát.
A legviccesebb része az volt, amikor megszokásból szedtem volna repetát, aztán a testem rám szólt, hogy „tesó, ezt most engedjük el”. Nem rosszul lettem, nem haltam éhen, csak hirtelen elfogyott a lelkesedés. A kajával való kapcsolatom olyan lett, mint egy régi ismerős: jóban vagyunk, de már nem lógunk együtt egész nap.